A sttsg...
ba Hatszepsut 2004.05.24. 17:25
A fny felbredt s felkeresett engem....
A fny felbredt s felkeresett engem.Belt arany trnusba, jtt sebesen de nem volt elg gyors.Jtt az gen, fnyessg vette krl.De a sttsg nem alszik...hamarabb indult, gyorsabban suhant.S mikor idert n mr kszen lltam.Elvitt magval, csak a hideget reztem, stt volt, de nem bntam...csak vigyen mr...Mg lttam a fnyt, egy pillanatra forr lett a lelkem, elindultam arra...tudom hogy elindultam...Akkor lttam utoljra...gynyr volt...De a sttsg ersebb volt.Krllelt, fogott, maghoz hzott.Nem szabadulhattam.Mr nem is akartam.J volt tartozni valamihez...tlelt a maga rideg valsgval, de tlelt!Akkor jttem r, hogy a fny nem hozzm jtt.n csak meglttam...Hozzm a sttsg tartozik, neki kellettem.s olyan j volt tartozni valamihez...Lertnk.Nemtudom hova, de valahov megrkeztnk.s olyan j volt valahov megrkezni...Ott, akkor mr minden mindegy volt...Nem szmtott semmi, ott az rnykban.Fogtam a kst, amit a sttsg nyjtott t nekem.A penge hideg volt...s milyen les...a tr knnyen hatolt a hsomba, szvem kzepbe, megrepedt szvembe...A sttsg csak nzett engem, szemben nem volt krrm...szomoran nzett...nem akarta gy.Neki legalbb kellettem...nis csak nztem t, stt szembe, s ekkor a sttsg meghtrlt...Tlem, mert megreztem benne azt, amit el akart titkolni...Csak nztk egymst...nzett mikor kezembl kiesett a penge, nzett mikor sszecsuklottam...s ekkor meglttam valamit...a legszebbet amit valaha lthattam....ott llt a sttsg mellett...csontos kezeit leengedve maga mellett...a hall volt az...srt...a hall...engem siratott...Istenem, engem...
|