A hal�l alattomosan j�tt...alattomosobban mint azt b�rki gondolhatja...gyorsan j�tt �s nem sz�lt senkinek...megmarkolta a beteg sz�v�t, j�ghideg �rint�s�re megfagyott a sz�v...m�r nem dobogott, nem �lt t�bb�...lassan j�tt, hirtelen t�madott...tal�n csak � tudta...�rezte...de fel volt m�r r� k�sz�lve...?Nem gondolt bele, milyen iszony� szenved�st hagy h�tra azoknak, akik szerett�k, akik igaz�n, �szint�n szerett�k...csak nem mondt�k tal�n soha...S a hal�l csak n�zte...n�zte mint t�nik el Bel�le egy �let...mint t�nik el egy pillanat alatt sok-sok �v...senki nem veszi �szre...nem venn�k �szre, hacsak meg nem hallan�k azt a hangot...azt a sz�net n�l�li sikolyt...a hal�l hangja...�s milyen sz�p volt az az egyenletes, halk pittyeg�s...�s milyen ijeszt� ez most, a hal�l sikoly, csak azt hallani, senki nem sz�l...Azt�n a semmib�l egy k�nnycsepp csordul ki...tudom legsz�vesebben oda menn�nek, kit�pn�k azt a g�pet onnan, eldobn�k, nem venn�k tudom�sul...csak azt a hangot ne halljam meg soha...ha m�r �n halok meg, m�r nem hallom �gysem...Csak az a hang, behatol a sz�v�kbe, lelk�kbe...de nem lehetnek egyed�l..bej�n az orvos, az, aki nem tudta megmenteni, �s csak annyit mond,:-Sajn�lom...�s te nem tudod hova tenni...hiszen el�bb m�g �lt, mondod magadban k�ts�gbeesetten...mosolygott, nevetett, besz�lt...�s r�n�zel...l�tod, hogy mosolyog...ott van, arc�ra fagyva, az m�r ott lesz �r�kk�, senki soha el nem t�ntetheti...�s megt�rt lelked �j er�re kap...tudod, hogy nem szenvedett, nem volt j� m�r �gy �lni Neki...tal�n veled �lmodott �ppen, mikor a hal�l meg�rintette...�s m�r tudod, m�rt mondj�k mindig azt: csak csendben elaludt, nem �rzett semmit...sz�ved m�ly�n tudod, hogy �gy van, ennek �gy kellett lennie...�gysem tehetsz semmit...csak m�rt nem �n haltam meg, m�rt...?Tal�n �gy kellett lennie...mostm�r ezt is tudod, mennyi az, egy pillanat, egy �let sz�llhat el vele...m�r csak azt nem tudod, az f�j, m�rt nem mondtad Neki, soha: Szeretlek...