Csak �ll, hideg �s k�ny�rtelen,

�s nekem lassan k�nnyes lesz a szemem.

Szavai mint �les hideg penge,

d�fnek l�tatlanul sz�vembe.

Ha be is gy�gyul,v�dtelen m�g.

v�kony a heg,k�nnyen esik sz�t.

�s a felszak�tott seb �jra f�j,

m�g er�sebben v�rzik mint akkort�jt...

�s egyre t�bb sebb�l v�rzek,

j�nnek-mennek a f�lelmek.

Bel�lr�l sz�tszaggat valami,

�gy f�j, hogy ord�tan�k, tarts ki!

De a lelkem nem b�rja, soha,

s�rba tiport�k, rem�nyt�l megfosztva.

�s nem fogj�k majd azt sem �szrevenni,

mikor elmegyek m�r,sz�pen meghalni...